sze
5

5.

Címkék: úszás iskola mindennapi testnevelés | Szerző: Lirian | 10:19 pm

Ma volt az első úszás.

Az osztály a kötelező mindennapi testnevelés óra programon belül hetente egyszer úszni jár egy közeli tanuszodába, külön busz jön értük.

A mai buszozás kicsit zsúfoltra sikeredett, mert a 33 fős osztályért (ez az úszás ugye nem opcionális, mindenkinek kötelező) jött egy kb 25 személyes jármű, mit ne mondjak, kissé szűkösen voltak a srácok.

A helyzetet nem könnyítette meg, hogy a lelkes szülők (igen, én is, különben honnan tudnám) kikísérték a csapatot a buszhoz, ami elindított egy integetési rohamot, abból pedig egyenesen következett egy össznépi sírós "hiányozni fogsz anya" tüntetés. Szerintem igen hamarra várható, hogy az osztályfőnök felkéri a szülői gárdát, hogy tekintsen el a szerdai túrától :)

sze
4

3.

Címkék: iskola | Szerző: Lirian | 11:37 am

Az osztálylétszám elvben 33 fő, ebből egy gyerek magántanuló. 
A terem zsúfolásig tele padokkal, hogy elférjen a - szerintem az ideálisnál tízzel több - sok gyerek.

Meglepetés számomra, hogy elég sokan nem jöttek el az évnyitóra.. biztosan van olyan, aki nyaral vagy beteg, de nálunk legalább 6-8 gyerek hiányzott ma. Még így is rengetegen voltunk, levegőt nem nagyon lehetett kapni a teremben, de itt a kísérők száma volt inkább a számottevő tényező.

A napokban sokat olvastam az iskolakezdéssel kapcsolatos dolgokról, többek között az évnyitóról is. Volt itt sok minden, amivel egyetértek (minek vajon nyenyeregtetni egy megszeppent harmadikost a citeráján negyedóráig (nekem óráknak tűnt konkrétan, és ez nem a gyerek hibája), amikor 20 másodperc is bőven sok volt belőle), és van, amivel nem (valamelyik magasan kvalifikált dívány-os szerint tarkón kéne csapni azt, aki meghatódik az évnyitón - mondjuk a miénk annyira gáz volt, hogy én attól sírtam kínkönnyeket). 
Jó lenne azt mondani, hogy a miénk egy alternatív, tök jó és érdekes évnyitó volt, de megfogadtam, hogy itt mindig kínosan őszinte leszek :) Ezért inkább csak címszavakban:

- osztályterem, gyülekező, tömeg, oxigénhiány
- sportpálya, ötven fok, toporgás
- nyenyergés, negyven vers, megőrülés
- beszédek, dögunalom, érdektelenség

Ha nagy leszek, haikut írok belőle :)

sze
4

4.

Címkék: szabadidő | Szerző: Lirian | 10:29 am

Az milyen már, amikor a gyerek nyári tábora során készült több, mint 950 képet egyesével átszálazom az alábbi szempontok szerint:

- ahol másfél pixel látszik a kölyökből, azt letöltöm - nyilván ez a legfontosabb szempont, a 'másgyereke' nem annyira érdekes, és a helyhiány nagy úr

- valami kis emlékek azért gyűljenek össze, amiről mondjuk egy év múlva is eszünkbe jut, hogy hol jártak, mit csináltak

- néhány barát/barátnő és felnőtt arcképe maradjon fenn az utókornak

Konkrétan kettőt látok perpillanat.

Update: lesz nyilván hármas poszt is, egyelőre még vázlat :)

sze
2

2.

Címkék: iskola előzmények tanszer szmk | Szerző: Lirian | 8:59 pm

Az első szülőin egész sokan voltunk, nyilván az újdonság ereje, ilyenkor még nagy a lelkesedés :)

Többek között megalakult az SZMK, kitaláltuk az osztálypénzt, megnéztük magunknak egymást.

Számomra félig-meddig újdonság volt, hogy két tanítónéni lesz, egyik az osztályfőnök, a másik pedig szintén tanít tárgyakat az első pillanattól fogva, pluszban pedig ő a napközis tanító is (nyilván lesz egy testnevelő tanár is, de ez mindig így volt). Nekem úgy rémlik, hogy amikor én voltam elsős, ott minden órát 'A' tanítónéni tartott, de persze ez kb. ezer éve volt, úgyhogy közel sem biztos.

Elmesélték a napirendet, itt komoly nehézségekre számítok: mi eddig is csak kb. értünk be, viszonylag sokszor jártunk fél 10-re, ami ugye az iskolában már nem fog következmények nélkül maradni :) Egy ideje tréningezünk a koránkelésre, még nem adtam fel teljesen, hogy sikerül, reméljük a legjobbakat... Főleg az úszás napja lesz izgalmas, akkor a "normális" (?) fél nyolc helyett hétre kell menni, az biztosan egy élmény lesz :)

És akkor jött a lényeg: a tanszerlista.
Kaptunk egy A4-es lapot, mindkét oldalon teleírva, ebből nagyjából az egyik a tornacucc és a 'tisztasági részleg'. Ezt a részt csak félig értem egyébként, már az oviban is voltak fenntartásaim a "hozzon be minden szülő wc papírt, zsebkendőt, folyékony szappant" témával kapcsolatban, de végül is, ez amúgy is a könnyebbik része a témának.

Mi a mázlista csoportba tartozunk: a tornazsák tartalma teljesen jó lesz még idénre, ennek beszerzését tehát egyelőre megúsztuk.

És a többi... valahogy azt gondoltam, nem lesz ez olyan vészes, apróságok vannak a listán nagyrészt. Kezdjük azzal, hogy iskolatáska, ami ugyebár mindennek az alapja. Táskát elég széles szórásban lehet kapni: a háromezer forintos kategóriától kezdve, a harminc-sok ezerig.
Nyilván az ember igyekszik a gyerekének a lehetőségeihez képest a legjobb minőséget (és dizájnt, ugye ez sem elhanyagolható) választani, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ekkora árkülönbség - látható minőségi eltérés nélkül - hogy létezik. 
Azt már nem is említem, hogy mire az ember gyereke felnő az iskolás korba, már bőven túl van azon, hogy mindenféle hasznavehetetlen szarokat összevásároljon pusztán azért, mert valaki valahol kitalálta, hogy enélkül bizony nem nevelhető fel ép ésszel a kölyök.
Visszatérve a táskára: a tizenötezres és a harmincezres táska között az alapvető különbség annyi, hogy a drágábbikhoz jár szettben tolltartó (kettő, amiből az egyik egy elsős gyereknek totálisan használhatatlan, mert csak egy bugyor), tisztasági csomag (amiből a törölköző nekünk nem kell, mert papírtörlőt fognak használni, a szappantartó azért, mert folyékony szappant kértek (mondjuk legalább gyurmatartónak jó lesz)), és azt hiszem tornazsák (nekünk szintén van, szerintem mindenkinek, mert az oviba is kellett). Nyilván, ezek a kiegészítők ugyanabban a mintában ékeskednek, mint maga a táska... Ezt mi úgy oldottuk meg, hogy megvettük a táskát (hátmerevítős, nagyon könnyű, ezer zsebes, kifejezetten elsősöknek való) tizenötezerért, megvettem hozzá a tisztasági csomagot, amit majd alternatívan fogok felhasználni, valamint egy tolltartót ezerötért, amitől a gyerek elalélt gyönyörűségében (pónis, naná).

Ezután én nagy naivan azt gondoltam, hogy a nehezén túl vagyunk. Hát egy nagy frászt. A sok apró-cseprő cucc volt a másik fele az összegnek, mire mindent beszereztem, egy közepes afrikai állam éves költségvetését simán elköltöttük úgy, hogy én erősen meghúztam a listát, például zsírkrétából nem vettem meg a háromezerért árult márkás, ám azonnal eltörő darabot, hanem volt itthon kb. négyféle, abból választottuk azt, ami a legközelebb állt a tanítónő által megkívánthoz... Füzetekből is a legegyszerűbb, kívül vonalas, kockás, zöld verziót választottam, ennek a praktikus oka az volt, hogy messziről felismerhető, melyik mire való.

Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben, a hiperek az idén valahogy elfelejtettek igazi iskolakezdési akciót indítani (vagy csak novemberre időzítették, majd meglátjuk), a sógornőm konkrétan úgy járt, hogy elment a Tesco-ba, ahol nulla értékelhető tárgyat talált a témakörben, mi is a sarki papír-írószerben vettük meg a dolgok nagy részét, nem mellesleg olcsóbban, mint ha hiperben tettük volna.

Másodikra biztos még rutinosabb leszek, majd meglátjuk.

sze
1

1.

Címkék: iskola előzmények | Szerző: Lirian | 11:32 am

Kezdjük az elején:

Lucifer már tavaly iskolaérett volt korban, súlyban viszont nem ütötte meg az alsó határt, így - nevelési tanácsadói javaslatra - maradt még egy évet az oviban.

Nem biztos, hogy minden szempontból jó döntés volt: nagyon kevés 'nagycsoportos' korú gyerek maradt a vegyes csoportban, én aggódtam kissé, hogy ez rossz hatással lesz a fejlődésére... És tényleg: Lili kínjában megtanult olvasni, hogy kompenzálja a lemaradását.

Más részről ő maga sem kifejezetten vágyott a suliba, alig tudtuk ősszel bevontatni az ismerkedő, "iskolakóstolgató" foglalkozásra. Volt benne valami zsigeri tiltakozás, én akkor kezdtem rettegni, hogy a gyerekem egy életre iskolakerülő marad, utálta, mielőtt még elkezdődött volna.

Aztán, a kényszerítés ellenére, elkezdte élvezni a dolgot, megismerkedett a leendő elsős tanítónénikkel, vadul alkotott, és egyre inkább megtetszett neki a nagylányos életvitel :)

Volt némi (konkrétan vérre menő) vita családon belül az osztályválasztással kapcsolatosan, meglepő módon itt nem az én akaratom érvényesült, hanem behódoltam a család döntő kétharmadának.
A vita tárgya az volt, hogy kihasználjuk-e a lehetőséget, hogy a körzeti sulink német nemzetiségi iskola, ahol elsőtől németül tanítják a srácokat (a készségtárgyakat teljesen), vagy legyen a lazább, angolt szakkör-szinten tanuló, ám sokkal szimpatikusabb tanítónénivel induló osztályt válasszuk.
Végül észben tartottam, az "elsőben tanítónénit válasszunk a gyereknek" szabályt, úgyhogy beadtam a derekamat, reméljük nem bánom meg.

És majd innen folytatjuk.

 

süti beállítások módosítása